A részvények, illetve egyéb származtatott termékek mellett gyakran kevés szó esik egy másik alapvető befektetési formáról, a kötvényekről és a kötvényportfóliók kialakításáról. Ez alapesetben nem is túl meglepő, lévén a részvénypiaci hozamok hosszú évek átlagában a kötvényeknél magasabb hozammal kecsegtetnek, azonban napjaink pénzügyi válsága a példa arra, hogy a hozam bizony nem minden. 

Kötvénybefektetések esetén is nagyon fontos a megfelelő kockázati szintet képviselő portfólió kialakítása, ami történhet elsősorban különböző lejáratú kötvényekkel, kibocsátói kockázat alapján történő diverzifikációval, illetve egész egyszerűen többféle típusú kötvénytermék (kincstárjegy, államkötvény, vállalati kötvény, stb.) portfólióba vételével. A részvényektől eltérően a kötvények esetében létezik egy fontos indikátor, amely általában jól jelzi a kötvénykibocsátó kockázatát, ez az ún. hitelminősítés: minél magasabb az ún. „rating”, annál kisebb a nemfizetés kockázata.

Kötvénybefektetés alapvetően kétféle céllal történhet: egy kötvény lejáratig történő tartásával hozamunk a kölcsöntőke kamataiból származik (illetve névérték alatt kibocsátott kötvény esetén a névérték és a bekerülési érték közötti árfolyamkülönbözetből), kötvényspekuláció esetén pedig az árfolyam kamatváltozás miatt bekövetkező kedvező irányú elmozdulására számítunk.

A kötvény lejáratig történő tartása egy tipikus „buy-and-hold”, azaz „megveszem és ülök rajta” típusú stratégia, amelynél kialakíthatunk olyan portfóliót is, amelyben különböző lejáratú (1 év, 2 év, 5 év, 10 év) kötvények szerepelnek. Ezzel a stratégiával a kamatlábak kedvezőtlen irányú változását tudjuk valamelyest kiküszöbölni: ha emelkedik a kamat, akkor lesz olyan kötvény, amely mostanában jár le és a felszabaduló tőkét magasabb kamatra tudjuk lekötni, ha pedig csökken a kamat, akkor a későbbi lejáratú magasabb kamatok kompenzálnak az elszenvedett kamatveszteségért.