A részvények, illetve egyéb származtatott termékek mellett gyakran kevés szó esik egy másik alapvető befektetési formáról, a kötvényekről és a kötvényportfóliók kialakításáról. Ez alapesetben nem is túl meglepő, lévén a részvénypiaci hozamok hosszú évek átlagában a kötvényeknél magasabb hozammal kecsegtetnek, azonban napjaink pénzügyi válsága a példa arra, hogy a hozam bizony nem minden. 

Egyesek szerint kétfajta befektető létezik: az egyik mindent egy lapra tesz fel, a másik pedig átesik a ló túlsó oldalára és szétaprózza befektetéseit. Természetesen egyik megoldás sem ideális, az igazság valahol félúton van.

A hét kisbefektetői híre mindenképpen az, hogy az Országgyűlés 2010. január 1.-i hatállyal elfogadta az OTC (Tőzsdén Kívüli) ügyletek adózásának megváltoztatására irányuló módosítási javaslatot.

Ügyfeleink részéről gyakori kérdés, hogy egy külföldi pénznemben forgalmazott befektetés esetén hogyan lehet megoldani azt, hogy ne kelljen, mondjuk az EUR/HUF árfolyamtól függnünk és abban reménykednünk, hogy a futamidő végére nem erősödik túl sokat a forint, hanem azért nagyjából előre tervezhető legyen a hasznunk. Pontosan erre való a bankok és egyéb import/export tevékenységet folytató vállalatok által alkalmazott fedezeti ügylet, azaz a hedging.

Maximáljuk befektetésünk hozamát és védjük meg tőkénket panamai alapítvány segítségével!

Jelen cikkben visszatérünk az alapokhoz és végigvesszük azokat a befektetésre vonatkozó ökölszabályokat, amelyek alapvetően rendkívül egyszerűek, mégis nehézséget okoz a betartásuk. Lássuk hát ezeket!

Egyik szemünk sír, a másik nevet. A válság közepén megértük, hogy tízmillió tőzsdeszakértő országa lettünk. Hirtelen mindenki rövid távú spekuláns lett. Mikor jön a józanodás?

A következő hetekben olyan kereskedési stratégiákat fogunk bemutatni (gyakran a nagy alapkezelőktől kölcsönözve), melyekkel jó eséllyel tudunk hosszú távon is nyereséget elérni a befektetésekben. De előtte megmutatjuk a legfontosabbat: a stratégiaalkotást!