Az MNB új összetételű Monetáris Tanácsa március 28-i ülésén a várakozásoknak megfelelően 6%-on hagyta a jegybanki alapkamatot. A döntést segítette az új szemléletű inflációs modell alkalmazása is, melyben arra a kérdésre keresik a választ, hogy a középtávú 3%-os inflációs cél, milyen monetáris politikai intézkedések mellett érhető el.

Vegyük szemügyre, hogy mely tényezők, milyen irányba vihetik el az inflációt jelen pillanatban! Mindenféleképpen elmondható, hogy az elmúlt időszakra egyfajta kettősség volt jellemző. A magas munkanélküliség és a gyenge belső kereslet fegyelmezőleg hat az árazási és bérezési döntésekre: a vállalatok áremelés helyett költséglefaragásokkal próbálják meg profitabilitásukat helyre állítani. A gazdaságot ugyanakkor kedvezőtlen költségsokkok érik, melyek hatása rövid távon a maginflációba is begyűrűzik, noha a beérkezett adatok szerint ennek mértéke a korábban tapasztaltnál kisebb. Mindezen hatások eredőjeként az infláció idén jelentősen meghaladhatja a 3 %-ot, jövő év végére azonban a cél közelében alakulhat.

A gazdasági növekedéshez a magánnyugdíj pénztári reálhozamok kifizetése és a személyi jövedelemadó kulcsok változtatása hozzájárulhat, ez azonban csak az idei évre igaz, 2012-ben a tervezett megszorítások jelentősen csökkenthetik a rendelkezésre álló jövedelmeket. A jelenlegi szigorú lakossági hitelkondíciók tovább fékezhetik a fogyasztási kereslet fellendülését, amely az infláció mérséklődő növekedésében ölthet testet.

A Monetáris Tanács a fentieket figyelembe véve az alapkamat szinten tartása mellett döntött. „A jelenlegi kamatszint fenntartása mindaddig indokolt, amíg a gazdasági folyamatok az inflációs jelentés alappályájával összhangban alakulnak”.

Meglátásaink szerint első körben 25 bázispontos csökkentés valószínűsíthető a következő kamatdöntések során, amelyeket később továbbiak követhetnek.
Miért is gondoljuk így? Több szempontból is tere lehet a kamatvágásnak:

• Először is a gazdaság beindítására a pénzhez jutás költségeit enyhíteni kell, melyet a hitelezés élénkítésével lehetne megtámogatni. Kamatcsökkentés esetén a kondíciók valamelyest javulnának, hisz alacsonyabb kamatlábon juthatnának forráshoz a vállalatok és a fogyasztók egyaránt, így nőne a hitelek iránti kereslet.
• Másodszor a kedvező külföldi megítélésből kifolyólag a forint egyéves csúcson van a dollárral és az euróval szemben is és jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a forinterősödés még közel sem ért véget. Kamatvágás után a csökkenő kamatlábak miatt az országot olcsóbban lehetne finanszírozni az új kölcsönökkel, ezzel is mérsékelve az államadósság további növekedését. A jelenlegi helyzetben az adósok részéről tolerálható lenne egy akár 5-10 Ft-os euró árfolyamerősödés is, hisz a korábbi árfolyamokhoz viszonyítva a 270-275 Ft/eurós szintek is viszonylag kedvezőnek számítanak.
• Nem elhanyagolható szempont, hogy a gazdaságpolitika jelenleg elsősorban nem egyensúly, hanem növekedéspárti, ezért erről az oldalról is van nyomás az élénkítés mellett.

   

Befektetési ajánlás:

A fentebb kifejtett gondolatmenetre alapozva javaslatunkban a kamatváltozásokra érzékenyen reagáló eszközök közül a Magyar Államkincstár 2017/B-s besorolású magyar államkötvényére hívjuk fel a figyelmet. Amennyiben a kamatvágás bekövetkezik, úgy a 6,75%-os kamatfizetés mellett árfolyamnyereségre is szert tehetünk vele, hisz ha a piacon csak alacsonyabb kamatlábbal rendelkező kötvényt vásárolhatunk, úgy a már tartott, magasabb kamatú kötvény árfolyama emelkedni fog. Mindezek mellett az sem elhanyagolható szempont, hogy amennyiben a kötvényt Tartós Befektetési Számlára (TBSZ) vesszük meg idén és a lejáratig tartjuk, akkor még adófizetési kötelezettség sem keletkezik, így tovább növelhetjük befektetéseink hozamát.