A tőkegarantált alapok az elmúlt években óriási népszerűségre tettek szert a befektetők körében, ezért sokan választják még ma is ezt a formát, mert egyszerre kínál biztonságot (tőkevédelem) és viszonylag magas hozamot a vásárlójának. Egyszerűnek és nagyszerűnek tűnik, nem? Mint mindig, az ördög most is a részletekben lakozik, ezért néhány tévhitet szeretnénk eloszlatni a termékkel kapcsolatban és megmutatni azt, hogy viszonylag egyszerű módszerrel is össze lehet rakni egy ilyen konstrukciót.

A tőkegarancia mellett tehát a konstrukció lehetővé teszi, hogy részesüljünk a részvények esetleges árfolyam emelkedéséből, vagy valamilyen ipari nyersanyag drágulásából, mi történik azonban akkor, ha a piacok lefelé veszik az irányt? Természetesen azt senki se gondolhatja, hogy a bank a hasznot nekünk adja, ha pedig vesztesége keletkezik, azt szó nélkül lenyeli. Hol itt a trükk?

Ezen alapok lényeg, hogy a befektetett tőke jelentős részét kockázatmentes termékekbe (állampapír és bankbetét) rakják, a fennmaradó részt pedig opciókba fektetik. Ennek arányát a teljes befektetésen belül úgy alakítják ki, hogy a futamidő végére a kamatokkal növelt összeg pont elérje az eredeti befektetésünk értékét. Tételezzük fel, hogy a mai nappal berakunk 1.000.000 forintot egy ilyen alapba. Ebből az összegből 735.030 Forintért vesznek 4 év múlva lejáró állampapírt, ami 8%-os hozammal kecsegtet (4 év múlva 1 millió Ft-ot fog érni). A fennmaradt 264.970 Ft-ot opciókba fektetik, amit a lejáratkor, ha kedvező lehívnak (többlet hozam kifizetése innen származik), ha pedig veszteséges lenne a nyitott pozíció, akkor nem hívják le. Tehát az ígéret teljesítve lesz, mert az alaptőkénk mind a két esetben megmarad.